Közeledik, amihez közelít:
mennyekből való nyelvek és szelíd
derű igézi elevenre,
a bűnért hittel vezekelve
világosságba tart a vándor
a teremtett világosságból;
mert egyedül Isten szabad
ege alatt szabad a lét:
hallani tengert, madarat,
hajnali húrok örömét,
látni a fénybe rejtezett
nagyobb fény anyagán át
egymásba kulcsolt testeket:
a táncosok imáját –
sírásra biztat, ami van,
a jót szeretni, mert szeretni jó;
az irgalom óráiban
a remény is relígió,
ha verssel válaszol a hála
a végső dolgokhoz szabott
végtelenben az angyalok
s a fák néma naphimnuszára.
