Ne hidd, hogy nem gondolok rád,
bennem is porzik minden utcád,
ha kocsi zötyög a göröngyeiken át.
Ne hidd, hogy elfed előlem a távol,
bennem is remeg fénye, lehetek bárhol,
ha fölötted csillag gyúl s világol.
Ne hidd, hogy nem gondolok rád,
hisz te ringatod a szülőhely lakát,
hol édes jelző illette az anyát s az apát.
Pallóid s fáid árnyában bennem is hűsül
s, hogy ne érezze magát nagyon egyedül,
patakod vize pisztráng-örömtől gyűrűsül.
Bennem is csapong, ha zsákmányra köröz,
a szemfüles vércse tágas udvaraid fölött,
s riadalmat kelt, mint egykor csibéink között.
Ó, harangjaid, bennem is konganak,
lélekben engem is ünnepre hangolnak,
ha gyertyás körmenetre ujjongva hívnak.
Bennem is könny-esőt csepereg az ég,
hogy duzzadjanak a zamatos körték
biztatni a darazsak dongó énekét.
Belém is hömpölygő köd tolong,
ha dűlőiden kopárul a domb
s telelőre zörget a nyáj-kolomp.
Ha benned rákoppintnak egy szegre,
az gyermekkorom édenét üti szívembe,
hogy lüktető rejteke megvédelmezze.
