Mi mindannyian tudjuk,
hogy milyen barátok közt egyedül lenni.
Tudom, milyen dörzsölt szemmel a hajnalért kiáltani.
Átéltem a nélkülözést és a megkopott hideg szavakat.
Tudom, milyen Isten nélkül félni.
Tudom, milyen betörni saját zárjaim,
s tudom, mikor reteszelnek bűneim papír-rácsok mögé.
Tudom, milyen könyörögni az érintésért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése