Már csak az számít ha emlékezem
ahogy magamban voltam magam
a vanniság a lenniségre –
de kézenfogva még boldogan
Lubickolok úszom anyámban
méhe-vére ős-óceánban
lebegek élet-halál űrben
gyönyörű fájdalomban lábal lábam
Szememben bomba robban
minden aprócska fényatom
végigtombolja a mindenséget
pupillámban nagy az űrforgalom
Már csak az számít ha emlékszem
magamban bukfencezve hogyan éltem
Jól látható a kisebbedésem
De hogy nem nőttem föl – kié az érdem?
