Szememet bántja a fény,
becsukom.
Zárt pillák mögött utazom
oda, ahova nem ér el szavam.
Elhallgatok.
Imafüzérbe kapaszkodom,
reményfalakat építve,
minden hozzám írt dalból.
Magasra emelem, hogy lássa,
kinek fényforrása pihen...
Odafönn zendül az ég,
nehéz fátylat hord a csend...
belső zene ringat,
összekulcsolom kezem.
