Csak betűk, szavak...
tűnő gondolat,
mégis, megannyi szín
- kín, mosoly, harag -
lélekdallamok,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
rejtett burkain,
és a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlenül,
a hallgatag,
ólomsúlyú
és magasztos titkokat,
tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit.
Különös csoda,
hogy az ember az a Földön,
egymaga, aki olvas, ír,
és hallik is szava.
Talán az Isten segít
- ha hisszük tetteit -
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit.
Vajon az ember - nélküle -
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten-alkotta csoda,
- a teremtett ember maga -
ha képes is megfejteni,
a lélek titkos pecsétjeit,
s szavakban, dalban,
színekben megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit:
hogy valahol, valaki
megváltja egyszer
a bűneit?
Talán az ember lelkében lakik
maga az Isten is…
