Ma visszanézek foltjaimra,
ütött, kopott köveimre,
melyekre hamut szórt a szél
a kerítésdrótra akasztott pillanatokból,
elmosódott lépteim zaját hallom,
a csend sem zenél..
kanyargós útjaimról,
csak tükördarabokat hoztam,
ragasztottam álmot, szavakat
s a sebekre tapaszt szorítva
néha mosolyogtam...
táncot akartam járni, gyönyörű keringőt,
de tévesen léptem..
a nevetést sarokba kötözve
loptam vidámságot,
ez volt a nagy vétkem...
Ma visszanézek foltjaimra,
de hallgatnak a hamuszürke utak
megfakult, vásott tekintetem
még képek után kutat...
Eltépődött, ráncos tegnapokból
ösvényt tör magának a vágy,
valahol egy szétszakadt mosoly sír,
még foltozásra vár..
