Az ökrös szekér
olajfestményekre költözött...
Ki beszél itt
júliusi szénaillatról '44 előtt,
a fecskemadárról,
abból a nótából,
amit az öreg
annyira szeretett,
az öregedő szilvásról,
fogságról
a befagyott Dnyeper vize mellett,
csontos karjairól,
amivel férfiasan átölelt,
mint egy hazatért katonát,
s arról a képről,
a 118. szám alatt,
ahol állt és integetett,
ha repülni készültünk,
mint a villásfarkú fecskemadár.-
Ki beszél itt?
Az emlékek suttognak csak,
sisteregnek fájón
mint a kozmosszal beszélgető
gyertyalángok.
