Ma ismét vigasztalanul esett,
S egy kisváros sarában bandukoltam,
Érezve, erre milyen nehéz a sár,
Itt nem csörög villamos, s busz sem jár,
A temetőbe vállán visz a halál.
Ma ismét csomagolt egy család,
Kevéske semmijük egy számlára tették,
S szótárt kerestek, hogy értsék ott a szót,
Itt már nem tudják kifizetni
Sem a rezsit, se a rájuk kirótt adót.
Ma ismét bezáródott itt egy kertkapu,
Nem rotyog pörkölt sem a gázon,
Eladó! Hirdeti falnyi felirat a házon,
Útra kel ezernyi társával versenyezve,
Vándorol egy remélt új életet keresve.
Ma ismét vigasztalanul esett,
S egy kisváros nyomorában bandukoltam,
Láttam, hogy éhen milyen nehéz a sár,
Itt szürkület után csak a mentő szirénáz,
S az örökre távozók könnyes sóhaja száll.
Ma ismét vigasztalanul esett…
