Félúton álltam múlt s jövő között
A tegnap tükreit már összetörtem
A holnap még csak megszületni készült
Mint szürke ködfal, tornyosult előttem
Oly bársonyos volt, mint a macska talpa
A sűrü ködből egyszer csak kiléptél
És láttam: végtelen az ég hatalma
Mert tudtam, egyik isten küldött téged
Lábam alatt üvegcserép csikorgott
Mint hímoroszlán, megráztad sörényed
Vízkék szemedben önmagam kerestem
És úgy vizslattalak, mint egy vadállat
Arcod hamvas barackját megharaptam
Csodáltam tested, hangod, orrod, állad
Különös szavaidat ízlelgettem.
A ködfal hátrált, továbbmenni féltem,
Kezem megfogtad és magaddal húztál
Mögöttem a sötét eltűnt a fényben
Rád néztem, néha kicsordult a könnyem
Puhán süppedt az út, amerre léptem
Sokáig készültem, hogy megköszönjem
