A versek végén ott a mély s lágy
anyaföld, mint a halálugrók
alá terített ponyva, légzsák -
csakhogy a versek végén végleg
eltűnünk, s nem rúg föl megint
s megint
rugalmas labdaként
már semmiféle nagy poén.
A versek végén nem a rím
Dobbant,
hanem a véglegesség.
Olyat kell írni,
hogy az ember
jó magasból
jó mélybe essék,
s amit ír:
a zuhanása
legyen nyílvessző-pontos görbe:
anyanyelvből
az anyaföldbe.
