Zsiga Lajos: gyertyafény

fagyot olvaszt
a sóhaj
bozontos hajú reggel
álmos szemén
sírva nyílik a kapu
a lélek temetőjén
virágtalan sírokat
öltöztet ünneplőbe
az ember
krizantémok erdejében
megbújik a csend
gyertya fényénél
ölelkezik
a múlt és a jelen