Minden karácsony előtt listát íratok a gyerekekkel, hogy mit is szeretnének találni a karácsonyfa alatt. A kisebbek még adnak a külalakra és a címzésre, hogy bizton eljusson – helyi adottságokból kifolyólag – a Mikuláshoz, a nagyobbak azonban már csak felsorolás szerűen biggyesztik a papírra kívánságaikat a legáhítottabbtól, a még elmegyig bezárólag.
Ma este szokás szerint be is gyűjtöttem szép sorban őket, hogy legyen elég időm beszerezni a pénztárcámnak és az óhajuknak megfelelő ajándékhalmokat.
Egyik levelet a másik után bontottam ki. Nem volt bennük semmi meglepő. A nagyok kívánságlistájának élén már évek óta egy saját autó, másodikként a jogosítvány megszerzése szerepel. Aztán az érintőképernyős mobil, a netbook, a play station számomra már kimondhatatlan nevű verziója, üsse kő egy robogó is megteszi. A közepeseknél egy két társasjáték, néhány bicikli a favorit, bár nem ritka a ló, delfin és a saját szafari park sem. Aztán kezembe kerül az ötéves lányom levele, aki gyöngy betűivel a következő sorokat vetette papírra:
Kedves Mikulás!
Szeretném megköszönni, hogy megkaptam tavaly, amit kértem, de akkor még nem tudtam megköszönni, mert nem tudtam írni. Azt is tudom, hogy te pontosan tudod, idén is mit szeretnék. Tudom, hogy nagyon sok gyereknek kell ajándékot venned rajtam kívül is, ezért arra gondoltam, hogy idén nem kérek tőled semmit, így több jó gyereknek tudsz majd meglepetést okozni.
Nagyon szép karácsonyt kívánok! Rose
Ui: ne aggódj miattam, majd szólok apának, vegye meg a görkorcsolyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése