Ha az alkonyat fénye megérint,
Ha felolvad az éjben a mély-vizü kék,
Fosztogatja csillagkoszorúit az égbolt
És lehajol földig az ég;
Hóba merülnek a tóparti fák,
Hideg ködök tetemét lengeti a szél,
A magány szava szelíden ver a szívemben,
Kidobolja titkom szép örömét.
Ha az ünnepek fénye kialszik,
És elnémul körben a tóparti láz,
Csak a szerelem szava dobol a szívemben
Ha könnyet ejt értem a téli varázs;
S amíg lágyan libegnek a pelyhek,
Megroppan a hó, jég-sapkás léptem alatt,
Felnyög a hold a csöndkoszorús éjben
Felriasztva mind a holtakat;
Nem titkolhatom már tovább -
Mily egyedül vagyok a fájó ég alatt
Ha fejem felett fagyra fakadtan nyikorog
Szánalmasan egy szélkakas.
