Kívánok minden fényt, és semmi árnyat,
hogy ne járjanak Veled ólmos-gondok;
hogy feketeség ne borítsa ágyad,
táguljanak Neked a horizontok.
Kívánok szép napokat az új évben,
erőt, ha hátadon a vasat verik;
hogy szitakötőként járd egyvégtében,
mint akire a remény kendőt terít.
Legyél somfa, talpig aranyban állva,
Ember, aki kilesi Isten kedvét;
aki mosolyog a zsendülő világra,
tűz, hogy a fázó Veled melegedjék.
Kívánom: ne fogjon az élet piszka,
legyen tűnődésedre az ég tágas;
legyen lábad alatt a sár is tiszta,
kiben a csönd reményt reményre ágaz.
Ne rontsanak mindennapok tényei,
láss tovább az erdőnél és a fánál;
láss csillagokat közelről fényleni,
ne érd meg, hogy az Isten Téged sajnál.
De legyen gondolatod hozzá méltó,
legyél igaz, nagy, -szörnyen nagy és örök;
kiről lehull minden hazug béklyó,
kihez egyszer majd én is hozzánövök.
Legyen egy lépés Tőled a mennyország,
maga az Úr is irigyeljen sokszor;
nődd túl a székely hegyek kéklő ormát,
szíved legyen könnyebb, mint a nagyostor.
Kívánom, hogy ha kedved kél, -ne loppal
őrizd a fényt, ahogy őrzi a harmat;
ne takarózz a saját árnyékoddal:
ha álmos vagy, az Úr majd betakargat.
