Növényként bókolsz,
kristályként ragyogsz,
felnősz az ázó ég alatt.
Árnyat fénnyel szövögetsz
a vakítóan fehér verandán.
Az évszakok öltöznek,
vetkőznek, s a felejtésben
bomlik az idő, mint a
fejkendőd. A könyvekbe
fogódzol, beléjük bújsz
percnyi nyugtot
remélve. Előlopakodik
a reggel, és arccal
a házad felé fordul.
