Ahol valaki véget ér,
odáig jut el a tenyér.
Köztük hajszálnyi fal, a mész,
melyet nem törhet át a kéz,
az érintés át nem hatol,
lecsúszik a zárt bőrfalon;
hol lét a rég-megéltbe fagy,
kéz meg nem tart, magadra hagy:
olyan leszel, akár a párduc,
levelek közt rohanva átjutsz,
a bőrödön csak égnek a boldog
érintések, szavak, a foltok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése