A falu fölött hallgat a szél.
Kökénybokor moccan, ahogy a tüskék között,
tátott szájjal fészekaljnyi madár dülöngél.
A dombok mögött régi házaknak
kerítések dőlnek.
Összefogóznak, szinte ölelkeznek.
Áll még az öreg kút is egyik udvaron.
Káváján bár a vödör kilikadt, úgy kelleti magát,
akár egy szép új kulacs.
Esőre áll – felhők szállnak csöndesen,
egyre alább, s alább merészkednek.
Kezem már a kilincsen -
Hazajöttem.
