(Versek a 3-as metrón - 2. rész)
a legnehezebben kisírható fohászok
vegyülnek szabadságszületések altatóival
a tiszta szemek egymásra ismernek, majd
megmarkolják fehér botjaikat
tapogatják az életet, biztos pontot keresve
itt lent mindegy, hogy mi a kérdés
csak egy a fontos: ne legyen fájdalom mit nem értünk
felfedezhetetlen titkok bújnak szabadságzsebekbe
átitat a rendszeres zajok csendje
egyszer majd szárnyalunk fent is,
csak ne felejtsük el angyali reményeink
hiszen odafent mindig fény van
Budapest, 2014. január 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése