2014. február 19., szerda

B. Szabó Károly: Behavazott bánat

Belesüppedek a csöndbe.
Körbe vesz halálom:
enyészet vagy álom.
Görbe fények ölnek.
Míg hálátlan várom
naponta kidőlnek
sarkai az időnek.
Megvéd a vád.
Szavak ráncai szánnak.
Büszkén állnak
sáncai a vágynak.
Sehol se várnak.
Sehova se érek.
Nem tudom, ki akarta,
szívemig ér a méreg,
s folyik még a hajsza.
Szemérmed a szó kitakarta.
Bíztató ködök szállnak.
Felkavart tiszta hó
ragyogja: nincs bocsánat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése