A betűkkel csak óvakodni mertem,
s mert Isten bízta rám az anyanyelvem,
ráterelt minden szót egy legelőre,
s csak biccentett – hogy legyek őrizője.
Ott álltam árván. Ceruza kezemben,
nagy kedvem támadt – íróra hegyeztem,
majd minden mondat ballagott előre,
s én ráfogtam az értetlenkedőkre.
És jöttek-jöttek. Sorra, sorra, sorra,
sok milliónyi éhes betűcsorda,
és úgy lógott le rájuk a madárdal,
mintha az ég füzetlapja volna,
és minden hangjegy addig duruzsolna,
míg írni bírom egy szál ceruzámmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése