Mondd, meddig él Isten energiája,
ami minden létet formába önt?
Milyen parány a végtelenbe zárva
az a hiány, ami mindent kitölt?
Mert atommagok, neutrínók, kvarkok
között minden sejtben süvít az űr,
s az, ami vagyok, amit összetartok
tán a saját hiányom legbelül?!
Mi vagyok? Mik vagyunk? Hogyan egészek?
Mivel mintáznak emberré a részek,
ha több a hiány, mint a sejtkövek,
és mondd, mi teremt gondolatot, érzést,
ha atomjaink között a kísértés
csupán a végtelen semmi lehet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése