2014. február 19., szerda

Gál Sándor: lecke magamnak

leírni egy délelőttöt
a fénylő fájdalom történetét
a pillanatot
amikor inogni kezd a kert
s megborzongnak
a cseresznyefaágak
a helyzetet két lépés között
a bizonytalanság ólom-árnyait
és a tudott süllyedést
hogy láthatóvá váljék
a sejtek pusztulása
az elszűkült erek
konok lüktetése
mielőtt térdünk
megérintené a földet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése