2014. február 1., szombat

Gál Sándor: vízillatú szélben

aranytollal írni
arany-ékes tájat
zöld suhogását
folyóparti éjnek
vízillatú szélben
füvek hullámzásán
látni nap múlását
látni az est jöttét
rendeződik csendben
hullám hullám mellé
mintha már a part is
indulóban volna
holdunk udvarában
kiscsikók nyerítnek
felhőt növeszt a csend
patájuk befedni
lelni itt lent békét
fehérlő nyugalmat
füzeknek föltámadt
árnyékában állva
idegenként otthon
néma kérdezőként
milyen hit éltethet
kettős körbe zártan
magam-elűzöttje
arany-ékes tájról
arany-ékes tájra
vissza újra vissza
holdunk udvarába
folyósurrogáshoz
vízillatú szélhez
hullámzó füvekhez
magamhoz magunkhoz
tágas belső tájra
megújulni benne
és megélni újra
igazát törvényét

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése