Bomló arccal állunk
az egyszál időben.
Évek múlnak –
bogárban, fában, kőben.
Sziklák gyógyítgatják
a hegyek hajszálereit.
Lüktet a lét édes vize,
forrása fényt és fényt terít.
Ragyogtat bennünket
az elfogyó föld.
Romlatlan hazádat
a tűztől örököld!
Mert feloldozást csak
égő, tiszta homlokod adhat.
Tiszta szótlanságod,
ha nyelved megmaradhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése