mint madár a tenger felett
leszállnék de sehol a part
hullámzó mélység a szemed
s vihar tépázza szárnyamat
lankad az erőm — zuhanok
szélbe kiáltom énekem
jajongnak tiszta dallamok
s visszhangtalan a végtelen
szemedben h űvös csobbanás
és kifeszül a pillanat
megérkezés — mi nincs tovább
s halak hordják szét sorsomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése