Nagy Norbert: Egyedül

Mintha álom lenne most a csend.
Téged nem villant fel a sötét.
Az ember ül csak és elmereng:
Ez hát a káosz, hol szerteszét

hever a megmaradt értelem.
Az út vége, mi semmibe hull.
Nézd, itt e nélküled-báb, velem.
S míg jöttödre vár, elmúlást tanul.