Most úgy vagyok,
mint az eltévedt koldusok
Labirintusok közt járva keresem,
hogy tisztásra érve
elköltsem végre
talált kenyerem.
(nehéz napok, hetek
elmaradt szavakat illesztgetek -
kapkodva sietve...
Határidő lejárt,
beteg ujjam lépked a klaviatúrán
Jön a hó, a tél...
ki tudja meddig ér-
s mire elolvad,
minden kis szó a helyére fér)
Ne félj,
a labirintusoknak egyszer vége,
aztán végre
fésűmuzsikámon
eljátszom a sétálók dalát ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése