-részlet-
az ablakba
gyűrt idő hasít
egy sárgult könyvlapot
szökne vele hogy mentse még
mi szép volt egykoron
néhány szirom
az asztalon
színt váltva megremeg
száraz levélen szétfutnak
a szomjazó erek
az ablakba gyűrt
időnek már
nem múlnak ráncai
szabadba érve elvinné
a legszebb álmaim
simítanám
ha karma mind
nem tépne mély sebet
közel az ég
s a jel fehér
elbújnom nem lehet
szobámban tartom
túszul
őt
az ablak
mint acél kapu
visszhangozza:
már múlt idő!
hiába nem akarom
Köszönöm, hogy felkerülhetett ebbe az igényes gyűjteménybe ennek a versemnek egy részlete. A teljes a blogjaimban és más helyeken is megtalálható.
VálaszTörlésKöszönöm a megtisztelő figyelmet, az elismerő sorokat és a pontosítást.
TörlésElnézést kérek, de nem szándékosan hagytam el a 'részlet' jelölést.
Ezt a verset még régebben gyűjtöttem a 'Napvilág Íróklub' irodalmi portálról, és
ott nem találtam utalást erre. Most pótoltam a hiányt.
http://iroklub.napvilag.net/iras/35759
Időközben megtaláltam a teljes verset (köszönöm az erre utaló jelzést), azt is hamarosan fel fogom tenni ide.