Ahogy színét a szirom,
zárványát a kő,
zöldjét a mező,
kékjét a folyó,
röptüket a madarak,
úgy vigyáztalak.
Büszkén,
ahogy csúcsára büszke
az égbenyúló hegy.
Alázattal,
ahogy ölében őrzi
szépségét a völgy.
A folyó ezüstkéken
folyik lefelé az águkat
lógató parti fák között,
A nap vékonyodó sugara
arcomat cirógatja.
De nézd csak:
ezer felhő sorakozik a kék égen,
ünnep készül lenni.
A szép bús, de bátor búcsú ünnepe.
Majd lassan engedem el a kezed
és majd nem fordulok hátra,
nem mondom, hogy ég veled.
Hogy is mondhatnám?
Hogy is mondhatnám?
Remembering - The Bridges of Madison County
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése