Az mindegy már, hogy valós-e vagy vélt
buta bajaim bélyeggyűjteménye;
Ha túl sokáig őrzöm, lapozom,
hogy kerítek majd szert az új cserére?
Valami ólomsúlyú fájdalom
fotóalbumát folyton hordozom,
cipelem, pedig nagyon jól tudom:
fénykép nélkül is megmarad emléke.
Most végre már ajtót, utat nyitok,
ösvényt lelek, lassan elindulok
a kiérdemelt, könnyű feledésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése