A hegyeken túl,
a fenyvesek szívében
élek. Belélegzem
a szél kiáltásait, félek.
Sziklák néznek rám
szigorúan. Tekintetükből
évezredek csöndje,
árnyéka zuhan.
Hajlik a gyalogút,
rátekeredik a tájra.
A Tengerszemhez vezető lábnyom
mintha félne, mintha fájna.
Itt járt Petőfi, Kazinczy.
Szóltak pirosat, fehéret, zöldet.
Az Isten áldja meg
- - - ezt a földet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése