lassan ellopnak már körülöttem mindent,
zöldet a mohából, évgyűrűt a fából,
halottól sírásást, gyermektől megnyugvást,
fejünk fölül fedelet, üres házból egeret,
döngölt padló csendjét, értelemnek rendjét,
patak csobbanását, fenyőknek sírását,
fogunkból a tömést, hajunknak a színét,
asztalunkról szalonnát, poharunkból pálinkát,
nádat a tópartról, földet talpunk alól,
emléket szívünkből, kenyeret kezünkből,
pajtából vasvillát, a ránk maradt bibliát,
szőlőnek tőkéjét, a búzának sikérjét,
az egyetlen járatot, postaládát, a pirost,
koldust templom elől, a hajnalt a Nap felől,
kaszálók illatát, könyvtárak bölcs szavát,
reményt a lelkünkből, szerelmet szívünkből
s jön az új év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése