Buda Ferenc: Esti üzenet

Nyergeletlen szelek
suhognak zengenek
nyargalnak odakint
nyerítnek nyihognak
patkótlan patájuk csattog a pikkelyes
piros cserepeken
réz-sodrony sörényük verdesi a rácsot
vas-szemük bevillan
szájukban zabola
lábukon kaloda nincsen nem is lehet
féktelen fekete szédítő nagy szelek
felhőkbe harapnak
s rejtőző remete rögöket ragadnak
szálló porviharrá
lobogó suhogó
farkuk felkavarná
a földet a vizet
lágy fűszálnyi szellők lapulnak tipródnak
semmivé kenődnek
s zöldlevél-öltözet reszket a körtefán
reszket a barackon
reszket a szívem is
tágulva-szorongva
kimenni szeretnék
ledobni a csizmát
ledobni az inget
ledobni a gondot
és szőrén mezítláb szeleket megülni
messzi elrepülni
nem egyedül
veled
dehát hiába a szelek a szalajtók
zárva mind az ajtók
nem lehet
nem lehet

Sóhajok hurkolják szívemet szorosra
álom emelkedik
füst a húnyó tűzből
kinn a rengőhátú vágtató szél horkan
porszemeket prüszköl
lengő vaskengyele az ágakba akad

Hegyre hengergetem napjaim köveit
gondok göröngyeit
fiaim a szavak köröttem kocognak
tieid
s enyémek
kenyéren nőtt kölykek
sohasem enyésznek árnyékká nem-volttá
mert kínból születtek
s túlnőnek a többin
a gyáván
a törpén
a szolgán
a vakon
győzelmük már törvény
szikrázó acélként úsznak a salakon
s mindent ami piszok
magukból kidobnak
zendülnek tárt hangon mint szárnyas-nagy harang
orcájuk nem sápadt
ruhájuk nem szürke
s lehet eleinte kissé keserűre
sikerül mosolyuk
ám szemükben hordják el-nem-lophatatlan
áldott aranyomat
s nyereg alá törik az iramló időt
mivel nekik adtam
azt ami én vagyok
s azt amit a világ ellik körülöttem

Nyújtom a karomat
keresve tefeléd
tudom megtalállak
és te is megtalálsz
édes egyetlenem
ami még fekete úgyis kékre tisztul
kékre mint a szemed
csak fogd a kezemet
mi vagyunk csak ketten
meg a sajgó világ
új rendbe rázódó kormos rettenetben
írom a bibliát
térdemen a papír
fejemben a többi
picikét pihenek
nyári zivataros
vidám fellegeket hallok dübörögni
zöldül a rengeteg
nyújtózik a poros éj pokróca alatt
hazánk
Magyarország

Én pedig lefekszem
s éjféli árnyékból
hajnali tüzekből
hidat verek
hozzád