Amikor a bizonytalanság
ködében él az ember,
mérni lehetne a szavak hőmérsékletét
és az őszinteség súlyát
a ragaszkodás mérlegén.
Olyankor úgy érzem,
hogy szükségem lenne
még több melegre
ezen a hűvös földi féltekén.
Nem tagadom, hibás vagyok,
mert kalózok hajóján
éltem le az életem javát.
Nem próbáltam elszökni tőlük,
és nem kerestem egy kedvesebb hazát.
Visszatartott a legnagyobb varázsló,
a legjobb tanácsos és a legjobb tanító,
a mindig talpra álló remény,
pedig ostorral vert hajcsárom, az élet,
mert olyan volt,
oly nyugtalanító,
mint egy befejezetlen költemény.
Csak részben értem a bilincshordás türelmét,
és azt, hogy a bilincsek urai
még most is „kedvesek” nekünk.
Honnan tudjuk, hogy kire szavazzunk,
amikor lánc nélkül - önként -
választani megyünk?
Itt mindenki az ördög cimborája,
még akkor is, ha angyalként tetszeleg.
Isten tudja, hogy mikor lesznek
becsületesek ezek az emberek.
A század betegségei lesben állnak,
a nagyobb piócák terjesztik a kórt,
s még nem tudjuk,
hogy ki fogja megmenteni
e lassan süllyedő kalózhajót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése