ha az élet rokkan, a lélek megroppan,
s a kagylóhéj alatt csak a síkos sötét
-rongyos ruhában, szakadt világban-
záródik rád, mint a szemfödél.
a gyöngyszagú álmot óceán-ágyon
észre sem veszi a hajnal, ha kél,
a viharos széllel emléked lépdel,
csatázni vele hogy' is mernél?
egy apró pont vagy 'kit homokból loptak,
hozott a holnap a múlt szekerén,
elnyomott vágyak mind göcsörtös ágak,
nem hajtanak ki, ha nincs már remény.
messzire futhatsz vagy magadba bújhatsz,
börtönből menekült fogoly maradsz,
kagylóból vájtad ki utad a mába,
de a holnap is szűkölve magadra hagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése