(még nem vagyunk készen
sem itt - sem ott
megbújva várjuk a valami mögött
egy csendes és rendes szobában
hogy megöregedjünk)
de egyszer még
nagyon szeretünk
igaz mindenki mást
és sajnos sosem egymást
mert áthatolhatatlan burokba zárt
az a sok felesleges szó
amiről azt hittük
kimondva is épp olyan forró
mint mikor tagadva vagy
szemrebbenés nélkül hazudva
ráfestettük az álmokra
meg arra a furcsa
testhelyzetben alvó önmagunkra
akiről azt képzeltük
rég felnőtté rendezte magát
ebben a szürreális világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése