Én már úgy megyek haza,
mintha anyámmal
hiányom is várna.
Mintha a félbemarad mozdulat
csak velem folytatódna.
Mintha nélkülem bedőlne
a roskadozó kerítés.
Mintha nem hajnalodna ki
az ébredés.
Mintha nyugtalanítóbb lenne
az álom.
Mintha nem zsendülne
lomb az ágon.
Mintha nem találna haza
az elkódorgott csorda.
Mintha átázna
minden nyárszagú boglya.
Mintha a gyümölcs
ágára száradna.
Mintha szennyéből a patak
ki nem mosdana.
Mintha nem évelne
liliom, bazsarózsa.
Mintha már
nélküled, szülőföld,
árnyékom
kicsontolt testként összeomolna,
mintha elidőzne
arcomon a szégyen,
mintha szöknék magam elől,
szélárnyékba,
honos szavakba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése