Fülöp Kálmán: Mindent merek

Naponta
érhet félelem.
Legyűrő a perc,
megáll az ész.

S mert létezel,
Uram, nekem,
életem vagy
és mindenem,

nemlétemben
is élsz velem.
Nem félek hát
ha bármi jön,

kénes pusztít,
vízözön,
szétszaggathatnak
emberek, én

Veled ma
mindent merek.