Elhagytam a szavakat
és te hangtalanul szóltál hozzám
Eldobtam a vésőt
és szélből faragtál szobrot nekem
Elszakadt ruhám és kabátom
te napfénybe öltöztettél
Világok süllyedtek zátonyokká
de kézmeleged hazáig simogatta lépteim
ma már bármikor nyitva áll a kapu
melyet gyémántoroszlánok őriznek bátran
hangtündérek hívnak
beléphetek leülhetek
belélegzem a békesség bíborillatát
Közelebb hozzád
csillagok csoszognak csillogó csűrjeidbe
Közelebb hozzád
Távolabb magamtól
megtaláltságom mámorában
örömtányérokból együtt
lakomázunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése