Szavaid a szívemhez szóltak,
érintésed ma is ég.
Változni nem tud a változhatatlan,
lelkem mélyén tudom rég.
Mindent, mit adtam, elfogadtad.
Miért ne?
Intermezzo - ez voltam én…
Mégse
találom önmagam. Hisz minden,
mi voltál,
szívemben még lüktető
szivárvány,
újra össze nem álló mozaikként
birtokolja tudatom,
betölti, uralja
minden gondolatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése