Barlang volt az első lakhelyem,
mégis a szobák fényét emlékszem vissza,
nagy ablakokkal, a fénytörések temetőivel.
Ujjaim, mint halszálkák, imára kulcsolódtak,
denevérszárnyakká feszültek.
Ki tartotta akkor a pányvás vitorlát
hogy a tenger termetes erői világra sodorjanak?
Milyen veszedelemtől félek születésem óta,
mikor biztosan tudom a halált?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése