A fák a télbe kapaszkodva magasra tartották az eget,
odabent lepedők suhogtak, Téged kötöttek pólyába,
köréd pólyálták a reményt, az áldást, az életet.
Eléd futott az utca, ő is ünnepelt, örömmel
hagyta nyitva reggel is a kiskaput,
csak jöjjön minden idő, csak jöjjön az udvarra,
szaporodjon, mint fákban az évgyűrű, csak sokasodjon.
Neked teremjen a Hold csillagot, az ég Napot.
Elmúltak idők, remények, ünnepek.
Ifjúságod tánca a madarak énekében újra éled,
azóta is kiscsikó hévvel álmodod az álmot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése