Mikor tenger voltam, viharral játszottam,
örvénylő testemben ringattam a Napot.
Énekeltem némák énekével, elfelejtett hangon,
érthetetlen nyelven, soha nem írt dalból.
Mélységem ijesztő, mintha álom lenne
örök időkből itt felejtett sötét.
Szemem márványát hajnalok szöktették,
mikor tenger voltam, örvénylő egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése