Téged választottalak, aki a létezőben létezel,
szentségben teljesülő vagy, és minden név a Te neved.
De nem érzem a bizalmadat:
hogy lehetek föld, víz, virág, vagy kő,
hogy megtestesülhet bennem az egy, igaz.
Tudom, hallgatod éjszakai zokogásaimat,
és látod tévelygéseimet a barlangsötétben,
ahogyan kopogtatok engedélyt kérőn
a nem létező ajtókon, és reménykedem a megérkezésben.
Tudom, hogy várnak halottaim,
nevetésüktől gyökerezik, hajt új hajtással a diófa.
A vizeket ismerők nem félnek az áradástól,
a keresztségben reménykednek, a jövendölésben.
Istenem! bízzál bennem, s én hiszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése