ködben és hamuszínű porban
milliók álmát élhetem
szegénységről dalol a város arany ragyogása
csendpalánkot hámoz az alkony
puha illatok emléke simogat
szemlélő lehetek csupán
megszentelt mécsesem mégis zárakat tör
titkok semmisülnek meg
üveghangon lépdelnek tömjénangyalok
templomod egyszerűségét csodálom
öledbe hajtom hajléktalanságom
itt vagy s én is itt vagyok
megsemmisülök marasztalásodban
egybeolvad az örök és a pont most
a távol és az otthon összesimul
lassan hazatalálok a kristálytengeren túlra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése