Egy évvel több megint. Nem számolom:
túl sok van már. Sorsom bealkonyult.
Hátam mögött gyűl, egyre gyűl a múlt:
árnyéktenger sziklás hegyoldalon.
Mélyéből bús kísértetként kikelnek
eltemetett esztendők ásatag
emlékei, százszor megbánt szavak,
csalódások, fájdalmak és szerelmek,
kifakult arccal régen elfelejtett
iskolatársak, messzi temetőben
porladozó, egykor baráti lelkek,
a Semmiből szüremlő, gyönge hangok,
hogy utoljára elbúcsúzva tőlem,
megkondítsák fölöttem a harangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése