Köd takarja vállam
léptem nesztelen
ablakszeme sír
hol vagy kedvesem
havat hoz a szél
fák ágán gubbaszt
a keserves hideg
nyitott ajtóban
megtorpan a lehelet
s kezembe kapaszkodik
az éjszakai félsz
te meg a hegyeken túl
magányosan élsz
és kesereg benned
a tegnapi álom
a holnapot keresed
soha meg nem találod
köd pihen vállamon
elindultak a könnyek
föld ölén összegyűltek
folyónak viszik
tengernek ajánlják
hazug álmokat
a habok még ringatják
köd takar
a reggel is szenved
merre vagy
mindig kereslek
önmagam ölelem
sikolyom elvesztem
léptem nyomában
még hangod keresem
köd takar mindent
kezed eleresztem
álmaimat útnak engedtem
ma nem bújok el
magamra találtam
tüzet keresek
hamu alatt a parázsban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése