Ha most visszajönnél,
nem éreznéd talpad alatt
szülőfölded termő homokszemeit.
A szegények hatalma nincs sehol.
Nincsenek szorgos földek.
Rétek öléből hiányoznak a boglyák.
Kúp alakuk szívekben leng csak.
Elárvult tanyák fáznak
éjfekete árnyuk himbálózik
megrekedt pocsolyákban.
Sívó homok takarja
rongyos szegénységét.
A paraszt fájó szavára bokor fordul
– büszkeségből nem könyörög holnapért.
Ha most visszajönnél,
látnád, hogy a hazugságnak
állítanak emlékművet.
Hiába szólnál demokráciát.
Szegények mindenese –
Csontodat nem emeli föl kegyelem.
De mégis...,
ha most visszajönnél,
homokba fúlt almafavirágok
énekelnék a holtaktól fölemelt fényt.
Ha visszajönnél,
most még hangosabban szólnál,
hogy „valami nincs sehol”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése