Már csendes a táj ott a hegyen. Fáj,
hogy elárulták az Emberurát.
Halottaiból nem hitték akkor
hogy feltámadott az a Szent Halott.
Megemlékezés csak, ma már kevés.
Húsvéti tettek mind szegényesek.
Vajon gondolsz-e a sok lélekre,
kiknek nem jelent semmit keresztje?
Nem volt fönt és nem volt lent,
csak a messzeség üvöltött.
Fényben vittük könnyeinket
Hozzá, a latrok között.
Feltámadt ki meghalt az emberekért.
S ők nem értették. Valami zúgott
lelkükben. Furcsa érzés, menedék
lett. Megérezték hogy ott az Úr volt
Apró árnyékfelhők között fényerők
a barlangbejáratra vetültek.
Gyolcson hagyták a halott lenyomatát,
s a lepellel üzenetet küldtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése